A pszichológia szerint a hatvanas–hetvenes években felnőtt generációk nem azért váltak keménnyé, mert ezt akarták. Azért lettek azok, mert a világ következményeket rakott eléjük védőháló és magyarázat nélkül. Mire tizenkét évesek lettek, megtanulták, hogy senki sem fog értük jönni, senki sem menti meg őket. Ez a felismerés olyan mélyen beleégett az idegrendszerükbe, hogy még hatvan évvel később sem tudnak segítséget kérni — akkor sem, amikor már fuldokolnak

8 órával ezelőtt 2

Az a furcsa a keménységben, hogy senki sem választja azt. Úgy alakul ki, mint a bőr: újra és újra ki van téve az időjárásnak, a hidegnek, a szélnek, a megpróbáltatásoknak, míg végül maga az anyaga ...

Elolvasom a teljes cikket